Energetika, és a belső „óceánunk”: Mit tanultam a bioenergiáról és a Pischinger-féle alaprendszerről?

Folytatom a beszámolót a természetgyógyászati tanulmányaimról. A legutóbbi modulnál egy kicsit féltem, hogy nagyon elvont vizekre evezünk, hiszen a téma a bioenergetika és a szervezet regulációs rendszere volt. Sokan a bioenergiát a „varázslással” azonosítják, de a tananyag ráébresztett, hogy ez sokkal több ennél: a fizika, a biológia és a kibernetika találkozása.

Ma megosztom veletek a legizgalmasabb felismeréseimet arról, hogyan működünk valójában – energetikai és biokémiai szinten.

Bioenergia: Nem misztikum, hanem fizika?

Meglepő volt olvasni, hogy bár a hivatalos orvostudomány még mindig szkeptikus, a bioenergetika alapjai a modern fizikában (kvantumfizika, biofizika) is keresendők. A bioenergia nagyon hasonlít az elektromágneses jelenségekhez, de nem teljesen azonos velük; például képes megváltoztatni tárgyak mágneses tulajdonságait vagy hőhatást kiváltani.

Ami számomra a legkézzelfoghatóbb volt, az a mérhetőség. Nem csak „érezni” lehet, hanem műszerekkel (mint az Egely-kerék, Kirlián-fotó vagy a Voll-féle elektroakupunktúra) objektíven is meg lehet jeleníteni a vitalitásszintünket. Ez a szint pedig nem állandó: a stressz és a félelem csökkenti, míg a relaxáció és a szeretet növeli.

A Pischinger-féle alaprendszer: A sejtjeink lakhelye

Ez volt a lecke legfontosabb része! Eddig azt hittem, a sejtek a legfontosabbak. De kiderült, hogy a sejtek egy „folyadéktérben” úsznak, amit extracelluláris mátrixnak vagy Pischinger-féle alaprendszernek hívunk.

Képzeljétek el úgy, mint egy óceánt, amiben a halak (a sejtek) élnek. Ha ez az óceán szennyezett, a halak sem lesznek egészségesek. Ez a tér felelős az anyagok szállításáért, az információközvetítésért, sőt, itt történik a szervezet védekezése is. A természetgyógyászati módszerek (pl. akupunktúra, homeopátia) nagyrészt ezen a rendszeren keresztül fejtik ki hatásukat.

Bioszintek: A szervezet építőkockái

A tananyag nagyon logikusan, úgynevezett bioszintekre bontja az embert.

1. Molekulák: Fehérjék, zsírok, szénhidrátok.
2. Sejtek és sejtszervecskék: A kis „erőműveink” (mitokondriumok) és a genetikai központunk.
3. Szövetek, szervek, szervrendszerek.
4. A teljes szervezet és a környezete. Ez a felosztás segít megérteni, hogy a gyógyításnak holisztikusnak kell lennie: nem javíthatunk meg egy szervet anélkül, hogy ne hatnánk a teljes rendszerre.

Amikor a rendszer elromlik: A Reckeweg-féle 6 fázis

A leggyakorlatiasabb rész a betegségek kialakulásáról szólt. Reckeweg szerint a betegség nem egy statikus állapot, hanem egy folyamat, aminek 6 lépcsőfoka van:

1. Exkréció: A szervezet ürít (pl. izzadás, orrfolyás) – ez még az egészség jele!
2. Gyulladás: A szervezet harcol (pl. láz).
3. Lerakódás: Ha nem tud üríteni, elkezdi elraktározni a „szemetet” (pl. ciszták, kövek).
4. Impregnáció: A méreganyagok beépülnek a sejtekbe (krónikus bajok kezdete).
5. Degeneráció: A szövetek elkezdenek leépülni.
6. Daganatképződés: A legsúlyosabb stádium. A tanulság? Az első három fázisban a folyamat még könnyen visszafordítható és a szervezet képes a teljes öngyógyításra. Ezért fontos, hogy ne nyomjuk el rögtön a tüneteket (pl. a lázat vagy a váladékozást), mert ezek a reguláció részei!

Mit tehetünk? Salaktalanítás és pH-egyensúly

A „regulációs merevség” ellen (amikor a testünk már nem reagál jól az ingerekre) a legjobb módszer a salaktalanítás és az életmódváltás. Megtanultam, hogy a vérünknek enyhén lúgosnak kell lennie (pH 7,35-7,45), és ha a puffer kapacitásunk kimerül, a szervezet savasodni kezd, ami betegségekhez vezet.

A legfontosabb tanácsom mára, amit a jegyzetből szűrtem le: Figyeljünk az étkezési ritmusra! Este már ne terheljük a szervezetet nehéz ételekkel, és hagyjunk időt a „belső óceánunk” tisztulására.

Folyt. köv.!