A legnehezebb lecke: Amikor a vezetőből újra diák lesz

Napközben telefonok, Zoom-hívások, stratégiai tervezés. Egy csapat vezetőjeként megszoktam, hogy hozzám fordulnak kérdésekkel. „István, mit javasolsz erre?”, „Hogyan oldjam meg azt?”. A válaszok általában jönnek, a döntések megszületnek. Ez a komfortzónám. Ez vagyok én, a vezető.

Aztán eljön az este.

Lecsendesedik a ház, felkapcsolom az olvasólámpát, és kinyitom az anatómia tankönyvet a 45. oldalon. És hirtelen… csend lesz. A magabiztos vezető eltűnik, és ott ül helyette egy 55 éves férfi, aki éppen izzadva próbálja megkülönböztetni a szívbillentyűk latin neveit.

Üdvözöllek a valóságomban: újra diák vagyok.

Amikor beiratkoztam a hivatalos természetgyógyász és fitoterapeuta képzésre, tudtam, hogy tanulni fogok. De arra nem számítottam, hogy a legkeményebb lecke nem a biokémia lesz, hanem az alázat.

A „teli pohár” esete
Van egy zen bölcsesség, ami azt mondja: „Nem tölthetsz teát egy olyan csészébe, ami már tele van.” 55 évesen az ember feje tele van. Tapasztalattal, véleménnyel, rutinnal. Ez az üzleti életben hatalmas előny. De az iskolapadban? Ott néha akadály.

Az elmúlt hetekben meg kellett tanulnom „kiüríteni a csészét”. Félretenni azt, amit tudni vélek az egészségről, és nyitottnak lenni a száraz, kőkemény tényekre. El kellett fogadnom, hogy a vizsgáztatót nem érdekli az „illóolajos” tapasztalatom, csak az, hogy tudom-e pontosan, hol tapad a nagy mellizom.

Miért csinálom ezt magammal?
Sokan kérdezték tőlem: „István, jól megy a szekér, felépítettél egy „vállalkozást”, miért kínzod magad vizsgákkal?”

A válasz egyszerű: a HITELESSÉG miatt.

Az internet tele van önjelölt gurukkal. Én nem akarok egy lenni a sok közül.

Amikor azt mondom nektek, hogy egy illóolaj hat a légzőrendszerre, nem azért akarom mondani, mert a katalógusban ez áll.

Azért akarom mondani, mert most tanultam meg a gázcsere folyamatát az alveolusokban, és értem az összefüggést.

Ez a papír nem a falra kell. Ez a tudás ahhoz kell, hogy a következő 10-15 évben úgy tudjak a szemetekbe nézni, és úgy tudjak tanácsot adni, hogy tudom: szakmailag is megalapozott, amit mondok.

Üzenet a csapatomnak és a követőimnek
Azt hiszem, ez a legnagyobb tanulság, amit vezetőként átadhatok nektek: Soha ne dőljetek hátra.

A tanulás nem gyengeség. Beismerni, hogy valamit még nem tudunk, nem a tekintély elvesztése. Épp ellenkezőleg. Ez adja az igazi erőt. Küzdök az anyaggal? Igen. Fárasztó munka mellett tanulni? Rettenetesen. Megéri? Minden percét.

Most pedig bocsássatok meg, de vár a vérkeringés élettana. A vizsga nem fogja magát megírni.

Tartsatok velem az úton!